Kutatási téma

Adatszerekezet a kognitív szemantikai elméletekben

Futamidő: 2007. 01. 01. - 2010. 12. 31.

A közelmúltban számos fontos mű foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen típusú adatok szolgálhatnak evidenciaként a nyelvészetben. A projekt e kérdést nem általánosságban, hanem a nyelvészet egyik speciális részterületére, a kognitív szemantikára vonatkoztatva veti fel. Azt tűzte ki céljául, hogy – két lépésben – tudományeméletileg megalapozott, eredeti megoldást nyújtson az adatok és az evidencia problémájára a kognitív szemantikában. Először, felvázolja a plauzibilis érvelés egy lehetséges metaelméleti modelljét. Másodszor, ezt a metaelméleti modellt kognitív szemantikai elméletekre alkalmazva az alábbi hipotézisek mellett érvel:

(a) A kognitív szemantikai elméletekben az ’adatok’ bizonyos plauzibilitással rendelkező állítások potenciálisan inkonzisztens halmaza. Az ’evidencia’  az adatok egy olyan kitüntetett részhalmaza, amely a hipotézisek plauzibilitásának (Rescher 1976 értelmében vett) forrásául szolgálhat.

(b) Az adatok ellentmondásossága szempontjából a plauzibilis következtetések kétarcúak. Egyrészt ellentmondásokat generálnak, mivel a nyelvész rendelkezésére álló adatok bizonytalanok. Másrészt a ciklikus és prizmatikus érvelés során az ellentmondások feloldásának eszközei lehetnek.

A metaelméleti modell, mely a nyelvészeti elméletalkotás kontextusában előzmények nélküli, az alábbi okokból tekinthető eredeti vállalkozásnak:

(i) Kiegészíti a nyelvészeknek az adatokkal és az evidenciával kapcsolatos naiv önreflexióját.

(ii) E modell hatékonyságát részletesen kidolgozott esettanulmányok segítségével támasztja alá.

(iii) Következésképpen nem a kognitív szemantikai elméletek absztrakt szerkezete áll a metaelméleti reflexió középpontjában, hanem a nyelvészeti argumentáció.

(iv) A metaelméleti modell hozzájárulhat a vizsgált kognitív szemantikai elméletekben felvetett problémák megoldásához.

 

Vissza a nyitólaphoz