Rákosi Csilla:

Nyelvészet és argumentációelmélet

 

A generatív nyelvészet kialakulásával összefüggő elméleti nyelvészeti irányzatok jelentős része megkérdőjelezetlenül és gyakran reflek­tá­lat­la­nul el­fogadja az analitikus tudo­mányelmélet deduktív-hipotetikus normarendszerét; így – többek között – azt az el­vet is, hogy a tudományos el­mé­le­tek végső formája nem tartalmazhat utalást azok­ra a heurisztikus módszerekre, ame­lye­ket az elmélet hipotéziseinek felfedezéséhez vezettek. Ezen elképzelés szerint a tudományos el­mé­le­teknek szigorúan deduktív fel­épí­tésűeknek kell lenniük. Ugyan­ak­kor azonban az elméletekben alkalmazott érvelésmódok re­­konst­ruá­lá­sa igen sok eset­ben azt mutatja, hogy a nyelvészek a gyakorlatban plau­­zi­bilis kö­vetkeztetések segítségével, ciklikusan és prizmatikusan ér­vel­nek.

            A könyv a nyelvészeti elméletek argumentációelméleti elemzésével kapcsolatos mód­szer­ta­ni problémák körüljárását és egy olyan metodológiai keret kidolgozását tűzte ki céljául, amely­nek segítségével feltárhatók a tudományos elméletalkotás során alkalmazott érvelési tech­nikák. Ezen argumentációs technikák sajátosságainak megismerése révén lehetőség nyílik ar­ra, hogy a gyakorló nyelvész a nyelvészeti elméletalkotás olyan aspektusaira is reflektálni tud­jon, amelyeket az elsősorban Chomsky tevékenysége nyomán kibontakozó elméleti nyel­vé­szet irracionálisnak és irrelevánsnak bélyegzett. Két esettanulmány segítségével a könyv meg­kísérli kimutatni, hogy az analitikus tudományelmélet deduktív-hipotetikus metodológiája felváltható egy olyan metaelméleti modellel, amely lehetővé te­szi, hogy ezen aspektusok tudatossá tételével a nyel­vé­szeti ku­ta­tó­mun­ka hatékonysága nö­ve­ked­jen.

 

Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 2005

ISSN 1787-3487

ISBN 963 472 914 2

 

Vissza a nyitólaphoz